A növények gyógyerejét valóban kiaknázni csak akkor lehet, ha a készítési mód helyes; nem a növény a fontos, hanem a felhasználási mód.

Szárítás és hőmérséklet

A szárítási folyamat nagyon fontos. A napon szárított növény gyógyereje elvész; a szárítást hűvös és nedvességtelen helyen kell végezni. A szárítási folyamat már önmagában is elpusztítja a C-vitamint; ha ehhez még forró készítés is társul, a gyógyerő jelentősen csökken. Az ilyen gyakorlatokról szóló kutatások kimutatták, hogy a forrón fogyasztott teák hatástalanok a rák vagy más betegségek megelőzésében. Megfázás esetén a gyomor melegítésén túl nincs más hasznuk.

A forralás káros hatásai

A gyógynövényes teák forralása elpusztítja bennük lévő illóolajokat. Egy német által javasolt gyógymódot, a pitypanggyökeret rák ellen, orvosok vizsgálták; megfigyelték, hogy forralva semmire sem jó. A pitypang tabletták sem segítettek a gyógyulásban.

Prof. Dr. Kaj Winther kijelenti, hogy a csipkebogyó tea nem mutat gyógyító hatást az ízületi fájdalmak esetén; a csipkebogyó felmelegítve elveszíti hatékonyságát és fehérjeszerkezetét. Hideg vízben viszont nem jön ki a lényege. Prof. Dr. Winther a csipkebogyó por alakú felhasználásáról a dán farmer Erik Hansentől tanult. Hansen csipkebogyót ültetett földjére, és hogy a felesleges termés ne romoljon meg, megőrölte és lefagyasztotta tárolásra; szomszédainak is adott belőle. Mindenki, aki elkezdte fogyasztani a por alakú csipkebogyó héját és magjait, három-négy hónapon belül egészségesebbnek érezte magát; azon a télen egyáltalán nem szenvedtek derek- vagy lábfájástól. Winther kutatásaiban megállapította, hogy a csipkebogyó GOPO anyagának gyulladáscsökkentő hatása pozitív eredményt hoz az ízületi fájdalmak esetén.

A levendulafű forralva történő felhasználásakor nem tapasztaltak hasznot az idegek nyugtatásában. Kiemelik, hogy a levendula és az cickafark forralva történő fogyasztása egészségre ártalmas.

A szentjánoskenyérről olvasott egy írásomban az szerepelt, hogy forralva "karamell" nevű rákkeltő anyag keletkezik, és 50 fok feletti hőkezelésnél az értékes vitaminok és ásványi anyagok elvésznek.

Helyes készítési módszerek

A kemény és héjas növények forralása helyett mozsárban tört porrá alakítása és így való felhasználása sokkal hasznosabb; frissen tört állapota jobb, mint a forralt. Fekete kömény, búza, árpa, szegfűszeg, szentjánoskenyér és hasonló kemény héjasok lényegének kihasználásához a forralt és 50 fokig lehűtött tiszta vízben való áztatás a megfelelő módszer. Ha az áztatási időt hosszúra vesszük, a lényeg átmegy a vízbe. Némely vidékeken készített édesgyökér szirup is ezzel a módszerrel készül: nem forralják, a gyökereket hideg vízben pihentetik, hogy kijöjjön a lényegük. A szentjánoskenyér kihasználásának két legjobb módja is ez: meleg vízben kis darabokban áztatni, vagy nyersen fogyasztani.

A megőrölt szentjánoskenyért ma már babaételekben is használják. A búza B-vitamin tartalmának kihasználására a búzacsíra ajánlott.

Az egészség megőrzésének legfontosabb eleme a kiegyensúlyozott és kellő táplálkozás. Az ételekbe különböző fűszerek keverése hasznos; a gyömbérpor és a kurkuma por előnyei különösen kiemelkedőek.