A Mevlid Kandil, vagyis az a nap, amikor a Próféta (SAV) megtisztelte világunkat, 2011. február 14-ére, hétfő estére esik.

A Boldog Születés és a Mevlid Kandil

Az élet célja, a teremtés értelme eltűnt, megsemmisült. Minden értelmetlen céltalanság és bánat fátyolába burkolózott.

A lelkek várnak valamire, belülről érzik, hogy egy fény szakítja szét a sötétség fátylát.

Abban a vad korszakban egy nap kelte fel a világegyetem horizontjáról. Ez a nap az utolsó kor Prófétája, Muhammad volt (béke reá). Ez a páratlan esemény, amely megváltoztatta a történelem menetét és az élet folyását, a legnagyobb változás volt, amely megrendítette a világot.

Nos, az a személy megjelenése, aki megválaszolja és a Világegyetem Urához intézi és bizonyítja az emberiség elméjében és szívében gubancolódó "Ki vagy? Honnan jössz? Hová mész?" kérdéseket, nemcsak az emberek lelkében és szívében találja meg visszhangját, hanem más lényekben, sőt még az élettelen dolgokban is.

Mi történt azon az éjszakán, amikor kelettől nyugatig az egész világ fénybe borult, és megnyilvánult az isteni változás?

A zsidó vezetők és tudósok látták, hogy megnyilvánultak a jelek és örömhírek, amelyekkel korábban a könyveikben találkoztak. Senki tudta nélkül ők adták először ezt az örömhírt.

Aznap éjjel a zsidó tudósok az ég felé néztek és így szóltak: "E csillag felkelte éjjel született meg Ahmed." (1)

Egy zsidó vezető Mekkában, a Prófétánk születésének éjszakáján egy olyan gyűlésen, ahol jelen volt Hişam és Velid bin Muğire, Utbe bin Rabia és más Kurejs vezetők is, így kérdezett: "Született ma éjjel valakinek gyermeke közületek?" "Nem tudjuk" – válaszolták.

A zsidó így szólt: "Allahra, undorodom tőletek e hanyagságotok miatt! Figyeljetek, ó Kurejs közössége, mit mondok nektek, hallgassatok jól. Ma éjjel született meg ennek az ummának az utolsó prófétája, Ahmed. Ha tévedek, tagadjam meg Palesztina szentségét! Igen, a két lapockája között vöröses, szőrös anyajegy van."

A gyűlésen jelenlévők csodálkoztak a zsidó szavain, majd szétszéledtek. Mindegyikük hazament, és elmesélte a családjának ezt az esetet. Megkapták a hírt: "Ma éjjel Abdulmuttalib fia, Abdullah fia született. Muhammadnak nevezték el."

Másnap elmentek a zsidóhoz: "Hallottad, hogy megszületett köztünk az a gyermek, akiről beszéltél?" – kérdezték. A zsidó így szólt: "A születése előttem történt, vagy utánam?" Ők így válaszoltak: "Előtted, és a neve Ahmed." A zsidó így szólt: "Vigyetek hozzá."

Együtt felkeltek, és elmentek Ámina asszony házához, majd beléptek. Előhozták a Prófétánkat a zsidó elé. Amikor a zsidó meglátta a Próféta hátán lévő anyajegyet, elájult, rosszul lett. Amikor magához tért, így szóltak hozzá: "Mi történt veled, jaj neked!"

A zsidó így szólt: "Mostantól az izraelitáktól elvész a prófétaság. A kezükből kiesik a könyv is. Mostantól a zsidó tudósok értéke és tekintélye is megszűnik. Az arabok a prófétájukkal érik el a megváltást. Ó Kurejs közössége, örültök? Allahra, nektek adatik kelettől nyugatig elérő hatalom, erő és fölény." (2)

A Világegyetem Urát világra hozó szerencsés anya által még a születés előtt látott dolgok nagyon jelentőségteljesek voltak.

Amikor a Próféta Úrral volt terhes, álmában ezt hallotta: "Te az emberek legjobbikával és ennek az ummának az urával vagy terhes. Amikor világra hozod, mondd: 'Menedékét keresem az Egyetlennek minden irigy gonoszsága ellen', majd add neki az Ahmed vagy Muhammad nevet."

Újra elmesélte Abdulmuttalibnek, hogy amikor egy nála kijövő fény világításában látta egész Keletet és Nyugatot, Damaszkusz és Busra palotáit és piacait, sőt Busra tevéinek nyújtózkodó nyakát is. (3)

Ugyanazon az éjszakán Oszmán ibn Ász anyja, aki Ámina asszony mellett volt, a következőket látta: "Aznap éjjel a ház fénnyel töltődött meg, láttuk, mintha a csillagok ránk zuhannának."

Igen, a Mevlid írója, Süleyman Çelebi, aki ezt a magasztos pillanatot megörökítette, mindezeket az igazságokat a következő sorokkal költészetté formálta: "És Muhammad eljövetele bizonyossá vált / Sok jel mutatkozott megjövetele előtt."

A Rebiülevvel hónap 12. napjának hétfő éjszakája, a számítások szerint a Gergely-naptár szerint április 20-ára eső éjszaka volt.

A két Világ Urát, aki megtisztelte a világot, aznap az akkori szokás szerint egy tálcával takarták le.

Az araboknál akkoriban szokás volt, hogy az éjszaka született gyermeket egy tálcával letakarták, és nem néztek rá nappal előtt. De amikor ránéztek, látták, hogy a Próféta Úrra helyezett tálca kettéhasadt, az Úr szemeit az ég felé emelte, és a hüvelykujját szopta. (5)

Igen, ez a jel arra utalt, hogy egy olyan Próféta érkezett, aki megsemmisíti és eltörli minden hitetlenséget, zsarnokságot, tárgyimádást és minden hamis hitet és szokást, hogy a hit, a fény és az útmutatás világítsa meg a világegyetemet.

Ugyanazon az éjszakán látták, hogy a Kába-ban imádott élettelen bálványok többsége fejest bukva felborult.

Ugyanazon az éjszakán megtudták, hogy a Kiszra palotája bölcsként inogott, és tizennégy erkélye darabokra tört és a földre zuhant.

Látták, hogy a Szava-ban szentnek tartott tó vize elapadt és eltűnt.

Megfigyelték, hogy az ezer éve égő és soha nem aludt ki mágus tűz hirtelen kialudt.

Mindezek jelek és előjelek arra, hogy az újszülött személy eltörli a tűzimádást és bálványimádást, darabokra téve a perzsa uralmat, és megszünteti azoknak a dolgoknak a szentségét, amelyeket Allah engedélye nélkül tartottak szentnek. (6)

Nos, ezt az éjszakát a Próféta Születésének Éjszakájának nevezzük, és minden évben teljes szívünkkel, lelkünkkel újra megemlékezünk és ünnepeljük. Az egész világegyetemmel együtt fogadjuk ezt az éjszakát, és felállva üdvözöljük őfelsége világra érkezését.

Milyen magasztos tisztesség és milyen nagy boldogság újra szorosan megragadni az örök fényt, amelyet hozott, a boldogság útját, amelyet megnyitott, és nemes szunnáját, és a Mevlid Kandil alkalmat felhasználva újra megújítani hűségünket és elkötelezettségünket iránta.

A magasztos Urunk tegyen minket méltóvá szeretett Küldöttének közbenjárására.