Necmettin Erbakan elhunyt.
Isten nyugosztalja.
A volt miniszterelnökök egyike, a Saadet Pártja elnöke, Necmettin Erbakan elhunyt.
A Güven Kórház közlése szerint, ahol egy ideje kezelték, Erbakan 11:40-kor hunyt el.
Az 1995-ös választásokon a Refah Pártjával az urnákból elsőként kikerülő Erbakan a Doğru Yol Pártjával alakított koalíciós kormánnyal foglalta el a miniszterelnöki széket.
Az utolsó kongresszuson a Saadet Pártja elnökévé választott Erbakan 85 éves volt.
Erbakant a Fatih-mecsetben tartandó temetési szertartás után kedden helyezik örök nyugalomra.
Ki volt Erbakan?
Erbakan 1926. október 29-én született Sinopban.
Édesapja Mehmet Sabri Erbakan volt, a Kozanoğulları családból, amely Adana Kozan és Saimbeyli vidékén élt. Mivel édesapja, aki súlyos büntetőügyi bíró volt, több helyen is szolgált, ERBAKAN gyermekkora különböző városokban telt; édesanyja pedig Kamer Hanım volt, Sinop egyik ismert családjának leánya.
Necmettin Erbakan a Kayseri Köztársasági Elemi Iskolában kezdte az általános iskolát, majd édesapja Trabzonba történt kinevezése miatt itt fejezte be az elemi tanulmányait, az iskolában első helyen végzett.
1937-ben, az első tanulmányai befejezése után ugyanabban az évben az İstanbul Fiúgimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait.
Az İstanbul Fiúgimnáziumot 1943-ban kitűnő eredménnyel fejezte be.
1948 nyarán az İTÜ Gépészeti Karán végzett, majd ugyanezen év július 1-jén a Gépészmérnöki Kar Motorok Tanszékén asszisztensként kezdett dolgozni.
Az 1948 és 1951 közötti hároméves asszisztensi időszakában elkészítette azt a kvalifikációs dolgozatot, amely akkor a doktori értekezésnek felelt meg.
Bár az előadások tartása az adjunktusok és professzorok hatáskörébe tartozott, neki asszisztensként is engedélyezték, hogy órákat tartson.
Kvalifikációs dolgozatának sikere miatt az egyetem 1951-ben Németországba küldte, hogy az Aacheni Műszaki Egyetemen tudományos kutatásokat végezzen, bővítse tudását és tapasztalatait; az ott a német hadsereg számára kutatásokat végző DVL kutatóközpontban Schimit professzorral együtt nagyon eredményes munkát végzett.
Az Aacheni Műszaki Egyetemen töltött 1,5 év alatt három dolgozatot készített, köztük egy doktori értekezést is, és megszerezte a német egyetemeken érvényes „Doktor” címet.
A Német Gazdasági Minisztérium számára a motorok kisebb üzemanyag-fogyasztásával kapcsolatban végzett kutatásokat és készített jelentést, miközben előkészítette habilitációs dolgozatát is; ez a dolgozat, amely matematikailag magyarázta el, „hogyan gyullad meg a befecskendezett üzemanyag a dízelmotorokban”, nagy visszhangot keltett a német tudományos körökben.
Miután a dolgozatot folyóiratokban közzétették, meghívták az akkor Németország legnagyobb motorgyárának számító Deutz gyárakhoz, hogy Leopard harckocsik motorjaival kapcsolatos kutatásokat végezzen.
Amikor a német Gazdasági Minisztérium azt kérte, hogy ő is tagja legyen annak a küldöttségnek, amelyet a RUHR-vidék gyárainak vizsgálatára állítottak össze, 15 nap alatt lehetősége nyílt bejárni és megvizsgálni a Ruhr-vidék összes nehézipari üzemét.
A II. világháború után az első török tudós volt a német egyetemeken, Erbakan 1953-ban tért vissza Isztambulba, hogy letételhesse az adjunktusi vizsgát.
A vizsga eredményeként 27 évesen Törökország legfiatalabb adjunktusa lett, majd ismét Németországba, a Deutz gyárakhoz ment kutatások folytatására.
Itt hat hónapon át a motorvizsgálatok vezető mérnökeként vett részt a német hadsereg számára végzett kutatómunkában.
Erbakan 1953 novemberében visszatért az Isztambuli Műszaki Egyetemre, majd 1954 májusa és 1955 októbere között teljesítette katonai szolgálatát.
Az isztambuli Kağıthane-ben eltöltött hat hónapos tartalékos tiszti kiképzés után a Halıcıoğlu-i műszaki karbantartó századnál hat hónapig hadnagyként, majd további hat hónapig főhadnagyként szolgált a gépek karbantartási és javítási részlegén.
Katonai szolgálata után visszatért az egyetemre, és 1956-ban megalapította a 200 részvényessel működő Gümüş Motor Rt.-t, amely Törökország első hazai motorját gyártotta volna.
Erbakanban már németországi munkája során, amikor látta a Török Mezőgazdasági Ellátási Intézet által megrendelt motorokat, teljesen megszületett egy ilyen gyár alapításának gondolata.
Hazatérése után elindította ezt a munkát.
És 1956. július 1-jén lerakta annak a gyárnak az alapjait, amely ma Pancar Motor néven működik.
A Gümüş Motor gyárban a sorozatgyártás 1960. március 1-jén kezdődött meg.
Az 1960-ban Ankarában rendezett Ipari Kongresszuson Erbakan bemutatta a Gümüş Motor által gyártott termékeket, és felvetette azt az elképzelést, hogy „az új cél az, hogy Törökországban autókat gyártsunk”. Ez az akkor hatalmon lévő katonai vezetés körében is kedvező fogadtatásra talált, és ennek nyomán az Eskişehir-i Vasúti CER műhelyben Erbakan elkészítette az első hazai autót, „DEVRİM OTOMOBİLİ” néven.
A katonai vezetés meglátogatta a Gümüş Motor gyárat, nagy érdeklődést és lelkesedést tanúsított, ennek nyomán Erbakan ipari konferenciát tartott közel 200 tábornok és magas rangú tiszt számára.
Az 1965-ben professzorrá vált Erbakant 1966 februárjában az Odam Birliği Ipari Osztályának élére nevezték ki.
Később főtitkár lett, majd 1968 májusában az Odam Birliği igazgatótanácsának tagja, 1969 májusában pedig az Odam Birliği elnöke lett.
Necmettin Erbakan 1967-ben házasodott meg.
Mivel az iparnak nem jutott kellő figyelem, úgy döntött, hogy a politikába lép.
Erbakan az 1969-es választásokon független jelöltként indult Konya tartományból, és megválasztották, így bejutott a Parlamentbe.
1970. január 24-én megalapította a Milli Görüş első pártját, a Nemzeti Rend Pártját, ám 1971 áprilisában a puccsista vezetés nyomására a pártot betiltották.
Később az 1972. október 11-én alapított Nemzeti Üdvh Pártja Erbakan vezetésével az 1973-as választásokon 12 százalékos szavazataránnyal 48 képviselői és 3 szenátori helyet nyert, így 51 parlamenti képviselővel jutott be a Török Nagy Nemzetgyűlésbe.
Az 1974 elején megalakult MSP-CHP koalíció felbomlása után létrejött négypárti koalícióban is részt vett, és az MSP főtitkára ismét a miniszterelnök-helyettesi és a Gazdasági Tanács elnöki feladatait vállalta.
Az 1977. június 5-i választások után alakult hárompárti koalícióban is folytatta ezt a feladatát, így az Erbakan vezette MSP összesen 4 évig volt kormányzati partner.
1978 elejétől 1980. szeptember 12-ig az ellenzékben maradó MSP főtitkári tisztségét betöltő Necmettin Erbakan a 1980. szeptember 12-i puccs nyomán bevezetett tilalmak miatt 1987 szeptemberéig távol maradt a politikától.
Az 1987. szeptemberi népszavazással visszanyert politikai jogait követően Erbakan, aki a 1983. július 19-én alapított Refah Párt 1987. október 11-i kongresszusán egyhangúlag választották meg elnökké, az 1991. október 20-i választásokon ismét parlamenti képviselő lett Konya színeiben.
Az 1995-ös általános választásokon ismét Konya képviselőjeként jutott be a parlamentbe.
Ezeken a választásokon a Refah Párt 21,7 százalékkal az első helyen végzett.
Ennek nyomán június 28-án megkapta a kormányalakítási megbízást, majd július 7-én a bizalmi szavazással Törökország miniszterelnöke lett.
A koalíciós kormány idején a nép támogatását élvező számos jelentős eredmény mellett fontos esemény volt, hogy a nemzetközi színtéren kezdeményezte a fejlődő 8 ország együttműködését, és nagy erőfeszítéssel, rövid, alig egyéves idő alatt létrehozta a D-8 (Development-8) szervezetet.
1998 februárjában, a Refah Párt megszűnésével Erbakan 5 évre politikai eltiltás alá került, majd 2003. május 11-én a Saadet Párt elnökévé választották.
Házas volt, és 3 gyermek édesapja.
